Mi is az az önbizalom?

Szerző: | febr 2, 2022 | Életmód | 0 hozzászólás

Renáta komoly lehetőséget kapott a munkahelyén, készítenie kellett egy prezentációt, melyet ha a vezetőség elfogad, akkor új távlatok nyílhatnak meg előtte, remek munka, komoly kihívás és persze az ezzel járó elismerés, feljebb lépés a ranglétrán és sokkal magasabb fizetés. Renáta minden vágya volt ez az új lehetőség, új pozíció.

Azonban Renáta retteg a szerepléstől, kifejezetten utál közönség előtt beszélni, nem is megy neki, gyakorlatilag pánikban van ilyenkor, mert szentül hiszi, hogy senki sem figyel rá, retteg, hogy butaságot fog mondani, kinevetik, felsül, belekötnek.

Nem bízik magában.

Hogy sikerült neki a prezentáció? Siralmasan. Nem nézett senki szemébe, halk hangon maga elé motyogott, a testbeszédéből és viselkedéséből egyértelműen lerítt a bizonytalanság. Ezt persze a főnökei is látták, de ők úgy gondolták, mindez azért van, mert Renáta nem készült fel rendesen, komolytalan az egész ötlet, így a prezentáció is. Alkalmatlan az új pozíció betöltésére.

Károly volt a másik jelölt. A prezentációja tartalma meg sem közelítette Renátáét, azonban az előadása frenetikusan sikerült. Teljes magabiztossággal állt a vezetőség elé, nyugodtan adta elő a mondandóját, ezzel pedig azt a hatást keltette a főnökeiben, hogy Károly felkészült, magabiztos, hisz a terveiben és lehengerlő stílusa miatt a mondandója is nagyobb hatást ért el. Hiába volt Károly prezentációja tartalmilag gyengébb Renátáétól, magabiztos előadásának köszönhetően ő lett a nyertes

Renáta elbukta ezt az elképesztő lehetőséget az önbizalom hiánya miatt.
Károly nyert a magabiztossága okán.

De valójában mi is az az önbizalom?

Az önbizalom egy olyan képesség, amelynek következtében az egyén pozitívan áll saját magához, hisz magában és a képességeiben és pozitív módon gondol a saját értékességére és személyiségére.

A magabiztos emberek hiszik, hogy elég értékesek a világ számára, nem hasonlítgatják magukat másokhoz és képesek tiszteletben tartani és elfogadni mások értékességét, képesek tiszteletben tartani mások érzéseit, vágyait, szükségleteit, oly módon, hogy magukat nem szorítják közben a háttérbe. Elég számukra az a tudat, hogy képesek megtenni dolgokat, képesek adni és elfogadni, nem támaszkodnak mások elismerésére és jóváhagyására, nincs szükségük külső megerősítésekre, mert bíznak magukban és tisztában vannak a képességeikkel, tudásukkal, esetleges hátrányaikkal. Nem várnak el maguktól többet, mint amire valójában képesek. Az önbizalommal rendelkező él az útjába kerülő lehetőségekkel és nem kerüli ki azokat, mondván, nekem úgyse sikerül…

Óvakodj az elméd sötét oldalától!

Az önbizalom helyes fejlesztése a korrekt, becsületes önértékeléssel kezdődik. Az elme mindig visszajátssza, újra és újra megismétli, a gondolkodás és viselkedés múltbeli mintáit, ez néha az előnyünkre szolgál, és néha pedig a kárunkra.

Az önbizalom fejlődését fel lehet gyorsítani azáltal, ha megpróbáljuk felismerni és beazonosítani azokat a mintákat a saját viselkedésünkben és cselekedeteinkben illetve a környezetünk viselkedésében és tetteiben, melyek számunkra önbizalom hiányt okoznak, melyek az önbecsülésünkre nézve igencsak károsak és nagyon fontos lépés ezek után, megtenni a szükséges lépéseket ezek mérséklésére. Például, ha van egy barátod vagy barátnőd, akivel szemben minden kedvességed ellenére is úgy érzed, hogy nem vagy egyenrangú fél a barátságban, hogy közel sem kapod vissza azt a szeretetet, kedvességet, odafigyelést, mint amit te beleadsz a barátságba, ha úgy érzed, te sérülsz ebben a barátságban, akkor nem a viselkedéseden és a tetteiden kell elgondolkodnod, hanem a barátságot kell mérlegre tenned. Vajon ez valóban barátság? Megéri a belefeccölt energiát? A másiknak is ugyanolyan fontos a kapcsolat? Könnyen előfordulhat, hogy amiatt sérül az önbecsülésed, az önbizalmad, mert amit például barátságnak vélsz az valójában csak egy érdek kapcsolat. Mérlegelj! Mindig mérlegelj!

Végig kell gondolnod, hogy vajon tényleg úgy lehet valakinek önbizalma, ha az mások kárára történik? Az nem az önbizalom fejlesztése vagy fejlődése, sőt, tovább megyek, az nem is önbizalom, ha valaki attól kerül magasabbra, attól érzi jobban magát, attól érzi többnek magát, ha valakit “lenyomhat”, megelőzhet, legyőzhet, ha “uralkodhat” valakin. És ezt te se engedd meg veled szemben másoknak!

És akkor ott vannak még az elme sötét gondolatai. Az önkritika, a kétségbeesések, a kétségek, a múltbéli kudarcok emlékei, melyeket az egonk újra és újra elénk vetít, hogy elkerüljük a hibák megismétlését. A baj csak az, hogyha az egónkra hallgatunk, azzal megakadályozzuk, hogy új tapasztalatokat szerezzünk. Mert mindig arra figyelmeztet közben: mi van, ha újra kudarcot vallasz? Viszont, ha nem vállaljuk az esetleges kudarc veszélyét, azzal megtagadjuk magunktól az új és szép tapasztalatok begyűjtését is. Megfosztjuk magunkat a fejlődés, a változás, a siker élményétől is!

Az önbizalom fejlesztésekor hallgatnunk kell a bennünk zajló “önbeszélgetésekre” is. Mert ilyen mindenkiben van. Még akkor is, ha másokkal erről nem szoktunk beszélni. De mindannyian beszélgetünk magunkkal. Az önbizalom hiányosokra pedig ez különösen is jellemző. Az önbeszélgetés azt jelenti, hogy figyelnünk kell arra, mikor hangzik fel a fejünkben az a bizonyos kritikus hang ( ez úgyse fog sikerülni, neked ez nem megy, úgyse figyel rád senki, nem vagy fontos…stb ) és tudatosan el kell nyomni azt magunkban, mégpedig úgy, hogy a kritikus megjegyzést egy pozitív állításra kell cserélni!

Emlékeztetni kell magunkat arra, hogy a múlt nem azonos a jövővel. Így egy múltbeli kudarc bármikor sikerre cserélhető.

Amikor az a bizonyos belső hang emlékeztet bennünket a múltbeli kudarcokra, akkor tudatosan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy az a múltban történt, azóta sok minden változott, mi magunk is, és abból a kudarcból, hibából is sokat tanultunk. Mára már többek vagyunk, mint akkor voltunk. A kudarc, a hiba pedig nem jellemvonás, nem tulajdonság. Azért mert valaki esetleg hibázott, vagy épp kudarcot vallott valamiben az nem jelenti azt, hogy ügyetlen, rossz, hibás. Az csupán csak egy eredmény, ami nem úgy sikerült, mint ahogy szerettük volna, csak egy esemény végeredménye. Semmi több. A kudarctól, a hibától sem jobb, sem rosszabb emberekké nem válunk. Ez persze ugyanúgy igaz a sikerre is, senki sem lesz jó ember a sikerei miatt. Ezek csak eredmények, semmi több. ( Persze nyilván túlzásokba sem kell esni, és mindig érezni kell, mikor megy át a dolog “szerecsen mosdatásba”. Nem az a cél, hogy hibát, hibára halmozzunk, mert attól még lehetek értékes és jó ember. Nyilván, ettől függetlenül törekedni kell a hibázás elkerülésére, a sikerek megszerzésére. De nem ezek megléte vagy hiánya határoz meg bennünket! )