Az önbizalom és a gyerekkor – van-e közöttük kapcsolat?

Ideális esetben az önbizalom már gyerekkorban elsajátítható, megszerezhető. Sajnos azonban nem minden szülő rendelkezik azzal a bölcsességgel, mely segítene abban a gyerekeknek, hogy korai életkorban megszerezzék az önbizalom alapjait. Pláne akkor, ha a szülő maga is önbizalom hiányos. Akkor hogyan is taníthatná meg gyermeknek a magabiztosságot? A gyermek hogyan is lehetne képes megtanulni, példát véve a szülőről a magabiztos viselkedést, hozzáállást, kommunikációt?

Sok múlik a szülőkön, sok múlik a gyermekkoron. Azonban, ha most visszagondolva, úgy érzed, a te önbizalom hiányod is gyerekkorodból fakad, ne csüggedj el, mert a magabiztosság is egy készség, egy képesség, ami elsajátítható, ami fejleszthető. De az mindenesetre tény, hogy sokkal jobb azoknak, akik ezt már gyermekként elsajátíthatják, pusztán csak azért is, mert így elkerülhető az önbizalom hiányos kiskamaszkor, kamaszkor, párkeresés, munkahelyi beilleszkedés. Hogy csak néhány dolgot soroljak fel. De még egyszer hangsúlyozom, szerencsére azért felnőttkorban még mindig van lehetőség elsajátítani a magabiztosságot, még ha komoly munkát is kell belefektetni. És sokkal jobb helyzetben van az a felnőtt, aki megfelelő támogatást is kap ehhez a családjától és a barátaitól is.

Szülői támogatás és elfogadás

Beszélnünk kell erről is. Hogy miért? Mert lehet, hogy már most szülő vagy te magad is, de lehet, hogy még csak tervezed. Egy biztos, a te önbizalmaddal alakítod a gyermeked önbizalmát is!

Egy tökéletes világban, a gyerekek egyre magabiztosabbá válnak, ahogy felnőnek. A szülők szerepe elképesztően fontos, hogy a gyerekben kialakuljon az önmagába vetett hite. Azok a szülők, akik folyamatosan kritizálják a gyereket, akiktől a gyerek csak akkor kap figyelmet, ha rossz, azok a szülők, akik nem dicsérik a gyerek erőfeszítéseit, képességeit akkor is, amikor egyébként a gyerek viselkedése nem volt tökéletes, azok a szülők, ha nem is tudatosan, de elnyomják a gyerekben az önbizalom kialakulásának és fejlődésének lehetőségét. Tudniillik, a gyerek el fogja hinni, hogy ő rossz, hinni fogja, hogy semmit sem tud megcsinálni, nem képes semmire, nem alkalmas semmire. Miközben, a legtöbb szülőt nem az motiválja, hogy önbizalom hiányos legyen a gyereke, csupán csak annyit szeretne, hogy az viselkedjen jól. De a nem megfelelő gyermeknevelési módszerek alkalmazása pusztán csak annyit eredményez, hogy a gyerek nem bízik majd magában és ettől úgy tűnik, mintha jól viselkedne…

Renáta elbukta ezt az elképesztő lehetőséget az önbizalom hiánya miatt.
Károly nyert a magabiztossága okán.

Másrészt viszont, azok a szülők, akik elfogadják a gyereket olyannak, amilyen és támogatják és ösztönzik a gyereket, hogy szerezzen minél több tapasztalatot, próbálja ki a tudását, képességeit, képesek dicsérni a gyereket, pozitívan fegyelmezni és nem büntetni, akik képesek az esetleges sikertelenségben is meglátni a pozitívat, azaz, megdicsérni a gyereket akkor is, ha valami nem sikerül, vagy nem úgy sikerül, pusztán azért, mert megpróbálta, azok a szülők, máris megtették a lehető legtöbbet azért, hogy a gyerekben kialakuljon az önbizalom. Mert ha a szülő hisz a gyerekben, a gyerek is hinni fog magában!

Azok a szülők, akik szeretik és elfogadják a gyereküket olyannak, amilyen, függetlenül attól, hogy mi lesz a végeredmény, nos, azok a szülők, gyarapítják a gyerek öntudatát és önbizalmát és önelfogadást tanítanak nekik.

Sajnos az elmúlt néhány év tapasztalata azt mutatja, hogy nagyon sok szülő keményen “tolja” a gyereket, igazi verseny szellemben, hogy minél jobb, okosabb, eredményesebb, tökéletesebb gyereke legyen. De a gyerekek többsége nem akarja, nem érett erre a verseny szellemre, viszont óhatatlanul kialakul bennük az önbizalom hiány. Mert néha valóban túl sokat várnak el tőlük.

Ha a gyerek úgy nő fel, hogy sohasem elég jó a szülőnek, meglehetősen komoly problémákkal fog szembesülni felnőtt korában. Kialakul benne a saját kritikus hangja,ami mindig ott ül a fejében, és akkor sem érzi magát elég jónak, ha amúgy komoly sikereket ér el. Mert a saját kritikus hangja pont ugyanolyan elégedetlen lesz vele, mint gyerekkorában a szülei.

És itt elérkeztünk egy nagyon – nagyon fontos ponthoz: az önbizalom hiány sosincs összefüggésben az egyén képességeivel. Az önbizalom hiány nincs arányban az egyén teljesítményével, képességeivel. Egy tökéletesen teljesítő, sikeres ember is szenvedhet az önbizalom hiányától. Nem amiatt nem magabiztos valaki, mert valóban kevesebbet ér, amiatt gondolja, hogy kevesebbet ér, mert nincs önbizalma! Nem merik igazán kihasználni a tehetségüket, képességeiket. Ezzel szemben, megannyi olyan ember van, aki viszont túlságosan is bízik önmagában, holott jóval hiányosabb a felmutatott teljesítményük.

Ha önbizalom hiánytól szenvedsz, muszáj újra és újra megismételve elvégezni a feladataidat, hogy ez segítsen a magabiztosságod megszerzésében. Tudniillik, ha azt tapasztalod az ismétlések során, hogy újra és újra képes vagy megcsinálni a dolgot tökéletesen, akkor előbb – utóbb bízni kezdesz magadban. Legalább abban az adott szituációban. Aztán, az ismétléseknek köszönhetően, egy újabb szituációban. És így tovább, és így tovább… Az ismétlés és siker kombinációja az egyik kulcsa a magabiztosság megtalálásának.

Határozd meg az erősségeidet és koncentrálj azokra! Használd ki azokat! És ne, ne mondd, hogy neked nincsenek erősségeid! Dehogynem! Mindenkinek vannak. Kezdj el írni egy listát, amiben felsorolod, hogy miben vagy jó szerinted, vagy mások szerint. Írj fel MINDENT! De tényleg MINDENT! Tűnjön az bármilyen apróságnak is!
Ne várd el magadtól a tökéletességet!
Ne várd el a cselekedeteidtől sem a tökéletességet!
Nincs tökéletes, a tökéletes nem létezik!
Az elég jó létezik csak!
Fogadd el, hogy mindenki követ el hibákat!
Hibázni szabad, és kijavítani a hibát nem szégyen.
Segítséget kérni, nem szégyen.
Tanulni nem szégyen!
Kérdezni nem szégyen!
Ha valamiben nem vagy elég jó, hát gyakorolj, kérdezz, tanulj, kérj segítséget! Minél többet gyakorlod, minél többet ismétled, annál jobb lesz, míg elérsz odáig, hogy elég jól fog menni! Minden, bármi!

Hibázni nem jellemhiba!

A hiba nem valami végzetes dolog, egész egyszerűen csak valami, aminek az eredménye nem olyan lett, mint amilyet szerettél volna, ahogy tervezted előtte, vagy remélted. A hibázást tekintsd egy hídnak, a tanulás hídjának, ami a nem tudástól a tudásig vezet. Semmi több. Csak egy híd, ami átsegít a siker oldalára.

Azok a személyek, akik túlzottan félnek hibázni, gyakran gyerekkorukból hozzák ezt a félelmüket, mert a szüleik túl kritikusak voltak velük és gyakran szenvedték el a szüleik mentális, érzelmi büntetését, ha gyerekként hibát követtek el. Sokszor tapasztalom azt szülők részéről, hogy komoly erőfeszítéseket tesznek arra nézvést, hogy a gyereket a szerintük legmegfelelőbb kompetenciák felé tereljék, legyen szó viselkedésről, magatartásról, vagy tanulásról, sportról. Túl sokat várnak el, túl sokat követelnek, túl tökéletes gyereket szeretnének, és emiatt nagyon sokat kritizálják a gyereket, dicsérni viszont alig, vagy épp teljesen el is felejtik. Sokszor egy gyerek csak akkor kap figyelmet a szüleitől, ha rossz, vagy rosszat tesz. Ha épp jól viselkedik, a szülei nem figyelnek rá. Amikor pedig rossz, akkor csak a kritika. De ezzel semmi mást nem érnek el a szülők, mint azt, hogy a gyerek nem mer semmi újat kipróbálni, megcsinálni, mert úgy érzi, úgyse fog menni. Nem fog sikerülni, ő rossz, úgyse tud másként viselkedni,úgyse lesz sohasem elég jó a szüleinek…Később, felnőttként sem próbálkozik semmi újjal, mert fél a kritikától.

Nagyon fontos, hogy megértsd, nem szabad alulértékelned magad, nem szabad alul becsülnöd a képességeidet, ne légy túl kritikus magaddal szemben! Muszáj megtanulnod saját magad legjobb barátjának lenned! Ez azt jelenti, hogy muszáj kedvesnek és megértőnek lenned magaddal szemben amikor hibát vétesz.

Tanuld meg felismerni magadban a jót és felismerni azt, ha valamit jól csinálsz, ahelyett, hogy arra koncentrálnál, hogy mi az, amit nem csináltál jól, vagy épp mások szerint mi az, amit nem csinálsz, mondasz jól.

Szeretném, ha megértenél valamit….

Bármit is gondoltál, mondtál magadról korábban, az csupán csak a múlt, történelem már. Bárki, bármiben, bárhogyan is ‘csalódott” benned, bárkinek bármilyen problémája van/volt veled, AZ AZ Ő PROBLÉMÁJA és nem a tiéd! Nem azért születtél erre a világra, hogy mások elvárásai szerint élj és cselekedj! A véleményük csak egy vélemény a sok közül. Vélemény, nem pedig ítélet vagy igazság. Csak vélemény, amit jogodban áll nem elfogadni. A véleménynek csak annyi jelentősége van, amennyit megengedünk neki.

Egyedi és megismételhetetlen vagy. Belőled csak egy van a világon. Nincs még egy ugyanolyan személyiséggel rendelkező ember a földön, mint te. Ugyanolyan fénysugár vagy a földön, mint bárki más, akit esetleg most, ebben a pillanatban értékesebbnek gondolsz magadnál. Hidd el, Te ugyanolyan értékes vagy! Másban, másként, hiszen egyedi vagy, de értékes! Lehet, hogy korábban voltak olyanok az életedben, akik megpróbálták a fényed ragyogását kisebbre venni, vagy épp teljesen lekapcsolni, de hidd el, attól te még mindig ragyogsz! Akkor is csodálatos teremtmény vagy, ha eddig nem ezt hallottad másoktól, vagy nem így gondoltál magadra! De ennek most legyen vége! Kezdj el magadra így gondolni! Adj engedélyt magadnak arra, hogy meglásd magadban a jót. Sőt, kezdd el keresni azt magadban! Mert ott van. Mondtam már, ugyanolyan jó és értékes vagy, mint mások!

Keress olyan dolgokat, tevékenységeket, melyek közben jól érzed magad. Nézegess fotókat, vagy csak idézd fel magadban azokat az eseményeket a múltból, amelyekben sikereket értél el, például, amikor megnyertél egy versenyt, vagy elértél egy kitűzött célt, vagy valaki bókolt neked, bármit, csak kellemes emlék legyen. Hallgass olyan dalokat, nézz olyan filmeket, olvass olyan könyveket amelyek pozitív érzést váltanak ki benned. Itt az ideje annak is, hogy segíts valakinek, aki nagyon nehéz, szerencsétlen helyzetben van. Igen, önkénteskedhetsz is. Fókuszálj a jóságodra minden nap, minden módon és ez sokkal nagyobb önbizalmat ad ahhoz, hogy ki merj próbálni új dolgokat is.

Az önbizalom fejlesztése nem megy egyik pillanatról a másikra, időt vesz igénybe, ezért ne hagyd, hogy az esetleges visszaesések megállítsanak abban, hogy a magabiztosságod fejleszd. Egész eddigi életed az önbizalom hiányáról szólt, és egy egész eddigi életet nem lehet egy perc alatt átírni. Lesznek hullámhegyek és hullámvölgyek. De ne add fel! Ne téveszd sohase szem elől a célt! Mindig csak egy kis lépéssel haladj előre a magabiztosság felé vezető úton! Apró lépésekkel egymás után. Hidd el, oda fogsz érni.

Még a legmagabiztosabbnak tűnő embereknek is vannak kételyeik és ők is követnek el hibákat. A különbség köztük és az önbizalom hiányosok között annyi, hogy a magabiztosak nem kerítenek túl nagy feneket a hibáiknak, ők inkább azzal foglalkoznak, hogyan találják meg azt az utat, módszert, ami a siker felé visz. Nem a problémán rágódnak, hanem a megoldást keresik. Nem lamentálnak a hibáikon, hanem kijavítják őket. De legalábbis, megpróbálják. Nem probléma tudatosak, hanem megoldás központúak! Nem vereségben gondolkodnak, hanem egy újabb lehetőségben. Érzed a különbséget?