7 típus, akikkel nehéz együttélni

Időről időre olvashattál, hallhattál már arról, hogy milyen fontos hozzávalókkal kell
rendelkeznie egy jó párkapcsolatnak, hogy az működőképes legyen. Szeretet,őszinteség, bizalom és hatékony kommunikáció csak néhány azok közül, melyek az ilyen típusú listákat vezetik.

És persze arról is sokat olvashattál már, hogy mik vezethetnek egy párkapcsolat
lerombolásához. Hűtlenség, erőszakos viselkedés, teljes érdektelenség, elhidegülés. Ezek a vezető okok egy párkapcsolat megszűnésének. Mindazonáltal, ezeken a súlyos okokon kívül, léteznek még olyan jellembeli „hibák”, melyek ugyan nem túl látványosak, mégis, szépen lassan, de biztosan párkapcsolati gyilkosként viselkednek.

Az alábbiakban felsorolok 7 olyan karakter típust, amelyek, ha nem változtatnak magukon,
egészen konkrétan tönkretehetik a párkapcsolatukat. Ha úgy érzed, ezek közül bármelyik
is igaz rád vagy a párodra, ne ess kétségbe, van remény!
A „Nyertes”: Biztosan láttál már olyan kisgyereket, aki pont abban a korszakában volt,
amikor mindent meg akar nyerni. Mindent. Elsőnek akar odaérni az asztalhoz, elsőnek
felvenni a cipőt, nyerni a társasjátékban. És biztosan láttad akkor azt is, hogy ezek a
kisgyerekek tényleg mindent megtesznek azért, hogy ők legyenek a nyertesek. Hogy ha
csak a második lesz, akkor úgy el tud keseredni, mintha a világ dőlt volna össze. Hogy
csak és kizárólag az a mozgatórugója, hogy mindenben az első legyen, hogy mindent ő
nyerjen meg. Nos, vannak olyan felnőttek, akik ezt nem nőtték ki. Megmaradtak ennek a
kisgyermeknek. Ők azok, akik felnőttként is minden helyzetből nyertesen akarnak
kikerülni. Minden helyzetből. Még a párkapcsolatukban is. Márpedig, egy kapcsolatban
nem lehet Nyertes és Vesztes. Semmilyen kapcsolatban. Sem a szülő-gyerek kapcsolatban,
sem a baráti kapcsolatainkban, sem a szomszéd-szomszéd, kolléga-kolléga kapcsolatban.
Mert, ha van egy nyertes és van egy vesztes, az nem egyenrangú, kölcsönösen kielégítő
kapcsolat. Ott az egyik fél mindig sérül.
A „Nyertest” sokkal inkább az érdekli, hogy ki a nyertese egy-egy vitás helyzetnek,
semmint azt, hogy mi a jó a kapcsolat számára! Nyerni akar mindenáron. Az sem baj, ha

ezzel sérül a társa, a párkapcsolata. A lényeg, hogy neki legyen igaza. A párja pedig előbb-
utóbb eljut odáig, hogy egyáltalán nem akar kommunikálni vele. Mert az a biztos. Akkor

nincs vita, nincs sérülés, nincs harc a nyertes pozícióért. Mert valljuk be őszintén, ki akar
folyamatosan vesztes pozícióban létezni egy párkapcsolatban? Ki akar mindig
versenyhelyzetbe kerülni akaratán kívül? A „Nyertes” típus nyerni akar, és nem érdekli a
társa véleménye, el sem gondolkodik rajta, meg sem fontolja az érveket. Csak a saját

véleménye, érdeke, vágyai fontosak. Hogy azok legyenek kielégítve. Egy ilyen nyertes-
vesztes párkapcsolatban a „vesztes” fél, úgy érzi, őt sohasem hallgatják meg, az ő

véleménye, érzései nem is fontosak a másik számára. És nem is téved sokat. Felelősséget
vállalni a tetteinkért, beismerni a hibáinkat és megpróbálni kijavítani azt, nem könnyű
feladat. De szükségszerű egy jól működő párkapcsolatban. Mint ahogy az is, hogy
partnerek legyenek a párkapcsolat tagjai.
Ha egy probléma merül fel a kapcsolatban, mindig azt kell megvizsgálni, és aszerint kell
meghozni a döntéseket, hogy mi a jó a kapcsolat számára. Mi a jó megoldás, ami egyik
félnek sem okoz sérülést, fájdalmat. Az az igazi győzelem, amikor mind a két fél
nyertesként kerül ki egy-egy szituációból!
A Panaszkodó: Soha semmivel sem elégedett, és semmi sem elég jó. Hatalmasak az
elvárásai, de nem fordít elég időt, energiát a feladatok, problémák kidolgozására,

megoldására, így az elégedetlenkedése állandó marad. De állandó elégedetlensége a
partnerére is kiterjed, és így folyamatosan panaszkodik neki/rá, aki ettől úgy érzi, nem
megfelelő a párja számára. Sőt, egy idő után úgy gondolhatja, hogy ő az az ember, aki
soha semmiben sem elég jó. Hogy is gondolhatna mást, ha a párja állandóan csak
panaszkodik, ha soha sem elég jó, amit tesz, mond, gondol. A Panaszkodónak mondhatni,
fáj az élet. Mindenben csak a hibát, a kivetnivalót látja. Ő pedig a szenvedő fél, aki
kénytelen elviselni a mások tökéletlensége, rossz természete, hibái miatt a nehézségeket. A
baj csak az, hogyha valami probléma adódik a Panaszkodó életében, az sohasem az ő
hibája. Az mindig valaki másé, vagy a külső körülmények okozták. A Panaszkodó a
legritkább esetben néz magába egészen mélyen és gyakorol önkritikát. Nehéz a
Panaszkodóval együtt élni, mert sohasem elégedett, sohasem érzi jól magát, még a
legmeghittebb pillanatokban is megtalálja a kivetnivalót, a panaszkodni valót. Pesszimista,
aki alacsony önértékelését kivetíti a világra és társára, gyermekére, a környezetére is.
Amolyan igazi mártír típus, aki csak nagyon ritkán támasztja a sarokba a keresztet a
hátáról. Mert a Panaszkodó az, aki szentül hiszi, hogy míg ő mindent megtesz a többiekért,
addig azok….
A Panaszkodó típusúaknak (már, ha felismerik, hogy ide tartoznak) azt szoktam javasolni,
hogy készítsenek egy listát, amiben csak és kizárólag a párkapcsolatuk és a párjuk pozitív
tulajdonságai, jellemzői szerepelhetnek. Nem olyan könnyű feladat a számukra és bizony
elég sok időt és energiát kell ráfordítaniuk, míg végiggondolják és elkészítik a listát.
Viszont, mire a végére érnek, szembesülnek egy csomó olyan dologgal, amiről korábban
hajlamosak voltak megfeledkezni, vagy nem értékelték kellőképpen. Már egy ilyen
egyszerű lista is hatalmas változást tud elindítani.
A Negatív: Hasonlít a Panaszkodóhoz, de sok a különbség is közöttük. Míg a Panaszkodó
sokkal inkább saját magával, a saját érzelmeivel, bajával, problémáival van elfoglalva,
addig a Negatív a másikkal, a társával. Az ideje nagy részét borzalmas hangulatban tölti.
Állandóan morog. Amolyan igazi energia vámpírként szívja el az életerőt mindenkitől.
Merthogy, míg a Panaszkodónál neki fáj az élet, addig a Negatív mellett élve, mindenki
másnak fog. Nagyon. Mert a Negatív addig nem nyugszik, míg mindenki rosszul nem érzi
magát a környezetében. Neki akkor jó, ha nem jó. Meg ha másoknak sem. Ideges lesz
attól, ha valakinek jó a kedve, amikor neki meg nem. Így aztán, addig morog, addig
kritizál, addig kötözködik, míg sikerül tényleg mindenkinek elrontania a jókedvét. És
akkor megnyugszik. Mert számára helyreállt a világ rendje. Ez persze odáig vezethet, hogy
aki csak tudja, igyekszik elkerülni őt, a lehető legkevesebb időt eltölteni vele, beleértve a
saját párját is.
A legtöbb Negatív esetében az a legnagyobb kihívás, hogy hogyan érezhetné magát
boldognak? A legtöbbjüknek, fogalma sincs róla. Pedig, a változásukhoz, ez lenne a
legfontosabb. Nézzenek mélyen magukba, és próbálják meg megtalálni azt a módot, utat,
amitől boldognak érezhetik magukat. ( De ez persze ne tudatmódosító szer legyen!!! )
A Bohóc: Mindent, de tényleg mindent elviccel. Mindent, de tényleg mindent viccel akar
megoldani. Minden helyzetre van valami poénja. Mindenből viccet csinál. Azonban ez egy
idő után mérhetetlenül fárasztó tud lenni a másik számára. Nem lehet vele semmiről sem
komolyan beszélni. A párja sokszor érezheti magát végtelenül magányosnak a Bohóc
mellett. Mert mindent viccel elütni, azt az érzést keltheti a másikban, hogy az ő problémái,

dolgai, élete nem érdekli a másikat, nem elég érdekfeszítő a másiknak, nem veszi
komolyan őt magát sem. Hiába szeretne valami fontosat megbeszélni a Bohóccal, ő erre
nem nyitott. Illetve, úgy tűnhet, mintha nyitott lenne, de valójában a viccet csinálok a
problémákból pont azt az érzetet kelthetik, hogy egyáltalán nem érdekel, csak épp udvarias
vagyok és ezt nem mondom ki nyíltan….
Ráadásul, egy Bohóccal együtt élni, nem csak hogy fárasztó, de minimum elgondolkodtató
egy idő után, mert az állandóan viccelődő Bohóc egy idő után olybá tűnhet, mint
aki…khmm…gyengeelméjű…
A humor nagyon fontos az életben, és nagyon fontos a párkapcsolatban is. A megfelelő
időben, a megfelelő vicc oldhatja a feszültséget, elapaszthatja a vitát, jobb kedvre derítheti
az épp szomorkodót. Az állandó viccelődés, bohóckodás azonban pont az ellenkezőjét
jelentheti a párunknak: nem érdekelsz, nem vagy fontos, a problémád a te problémád,
nekem nem probléma. Elbagatellizál és egy idő után sértő is a másikra nézve….
Az Önfeláldozó: Mindent, de tényleg mindent a kapcsolatának, a párjának és a
gyerekeinek rendel alá. Az általa felállított rangsorban ő maga, a vágyai, a kívánságai, az
álmai az utolsó helyen állnak. Mindenki más megelőzi őket. És ez az ő döntése miatt
alakul így, nem azért, mert erre kényszerítette volna valaki. Mindent úgy tesz, mond, hogy
az a párjának megfeleljen és jó legyen. Úgy gondolja, az az ő boldogsága, ha a párja
boldog. Nehéz vagy épp lehetetlen vele vitatkozni, veszekedni, hiszen a saját véleményét
mindig úgy alakítja, hogy azzal megfeleljen a másiknak. Úgy alakítja a család, a
párkapcsolat életét, hogy azzal a párjának kedvezzen. Oda mennek, ahol a párja jól érzi
magát, még akkor is, ha ez az Önfeláldozónak egyáltalán nem szórakoztató vagy érdekes.
Az önfeláldozásával azonban nagyon nehéz helyzetbe hozza a társát. Olyan, mintha nem is
egy hús-vér emberrel élne együtt, hanem egy bábbal. Mindig, mindenben a párjának kell
dönteni, „legyen úgy, ahogy Te akarod, ahogy neked jó!”. Így aztán a másik úgy érezheti,
hogy övé a felelősség egyedül, nincs társa, aki segítene megoldani a felmerülő
problémákat, aki segítene meghozni a döntéseket, vagy épp, időről időre levenné a válláról
bizonyos kérdésekben a döntés nehézségét. Egy párkapcsolat azonban nem erről szól. Így
nagyon egyoldalúvá válik, és könnyen unalmassá is…
Ráadásul, az Önfeláldozó is időnként kiesik a szerepéből. Hiszen, nem lehet egy életen át
magunkat, a vágyainkat, a kívánságainkat háttérbe szorítani. Éppen emiatt, az Önfeláldozó
egy idő után úgy érzi, vele senki sem foglalkozik, ő senkinek sem fontos, nem számít egy
szikrányit sem. Úgy érzi, magányos a kapcsolatában, pedig ő aztán mindent megtesz a
másikért, de nincs semmi köszönet benne. Pedig nem történik más, mint, amit ő maga
vállalt magára, amivel gyakorlatilag, oda-vissza gyilkolja a kapcsolatát…
Az Önző: Az Önfeláldozó ellentéte. Ő áll a világegyetemének középpontjában. Minden
róla szól. A vágyairól, a kívánságairól, az álmairól, a kényelméről. Mindent ezek
megvalósításának rendel alá. Sőt, elvárja, hogy a társa is ugyanígy tegyen. Hogy a társa
világegyetemének középpontjában is ő álljon. Illetve, nem is elvárja, egyszerűen eszébe
sem jut, hogy ez másként is lehetséges volna. Nem képes kompromisszumot kötni, mert
valójában az nem is érdekli, hogy a társának is jó legyen. Elvégre, a társának is az a jó, ha
neki jó, nem igaz? Nem igaz. Nagyon nehéz az Önzővel együtt élni, mert bár lehet, hogy
kifejezetten szórakoztató és kedves is tud lenni, de mégiscsak olyan, mintha egy nagy
gyerekkel élne együtt az ember. Egy gyerekkel, aki azt hiszi, neki mindent szabad, neki

minden jár, és minden róla szól. Eközben a párja teljesen elveszik mellette, olyan érzés a
számára, mintha nem is létezne. A problémák megbeszélése sem a megoldásról szól,
hanem az Önző kényelméről, véleményéről, döntéséről. Ez pedig olyan érzés a párjának,
mintha legázolná őt. Az Önző képtelen beleérezni a másik helyzetébe, hiszen gyakorlatilag
nem is érdekli. Pedig az Önző nagyon tud szeretni, csak épp saját magán keresztül, de
emiatt a párja még nagyon magányosnak érezheti magát mellette…
A Lusta: Elhanyagolja a kapcsolat működtetéséhez szükséges energia befektetést és
lelkesedést. Úgy gondolja, ha a szerelem szenvedést okoz, azzal nincs semmi probléma.
Ha a párkapcsolati kommunikáció nem működik, az sem baj. Tulajdonképpen semmit sem
tesznek meg azért, hogy a kapcsolat kiegyensúlyozott és boldog legyen, vagy csak
normálisan működjön. Ha jó a kapcsolat, az is jó, de ha nem jó, az is jó. A kisujját sem
mozdítja azért, hogy bármiféle változás is elinduljon. Ül a kapcsolat közepén és hagyja,
hogy sodorják az események.
A Lustáknak időről időre fel kellene tenniük maguknak a kérdést: Mit jelent számomra a
kapcsolatom és mit teszek azért, hogy ezt kimutassam a párom számára?
Az lenne az ideális helyzet, ha sohasem hagynánk, hogy a kapcsolatunk olyan szintre
érjen, ahol a szerelem kimutatása és a kommunikáció komoly küzdelmet jelentenek. De ha
mégis, akkor legyünk hajlandóak mindent megtenni vagy megadni a helyrehozataláért,
bármire is legyen szükség ahhoz, hogy működő, kiegyensúlyozott kapcsolatunk legyen!

A párkapcsolat a teljes figyelmünket igényli. Nem fog működni, ha csak félig meddig
vagyunk benne, foglalkozunk vele. Ha úgy érzed, hogy a fenti karakter típusok
valamelyike igaz rád vagy a párodra, ne feledd, ettől még nem dől össze a világ, van
megoldás! Van remény! Beismerni azt, hogy beletartozunk valamelyik kategóriába, az első
lépés. A második az, ha felismerjük, hogy a viselkedés, ami a kategóriát jellemzi, hogyan
árthat a kapcsolatunknak. És akarni kell megváltozni, változtatni! Ha tudod, mi az, ami
helytelen, máris tudhatod, mi a helyes. Csak el kell indulni a helyes irány felé.